2014. július 17., csütörtök

Augusztus.29.-Péntek

Tegnap amint visszajött az aznapi vacsorám, Elle sietett a segítségemre, hogy kikísérjen a mosdóba.
Pár perccel később Mrs. Johnson, az osztályfőnökünk állított be a kabinba, hogy megnézze jól vagyok-e. Nagyon segítőkész volt és hozott néhány gyógyszert, mondjuk egyik se segített rajtam, sőt egyáltalán a vámpírokon sem segítenek, nem tudom miért tartanak ilyet egy efféle suliban...de a szándék a lényeg. Elle aztán felkísért a szobánkba és ott is maradt velem.
Kialudtam magam szerencsére, ezért ma újult erővel keltem fel. Barátnőm feje azonban fáradtabbank látszott...
-Jenny! Annyira horkoltál az este, hogy nem bírtam aludni miattad!-szólt oda nekem maximális hangerővel, amennyire tőle ebben az állapotban tellett.
-Sajnálom! Nem tudtam magamról, hogy horkolok...
-Hát mostmár tudod!
Mindig ilyen dühös volt, hogyha ilyen a hangulata, csak meg kell szokni. Általában azért ilyen kimerült, mert sokat maradt el Nate-tel.
Fél tíz fele lementünk az ebédlőbe és odaültünk a végzősöknek szánt hosszú asztalhoz. A szokott ülésrendben ültünk, csak egy másik asztalhoz. Valentine volt a szélén, mellette természetesen Nate, aztán Elle, majd én. Mellettem pedig Heather, az igazgatónő lánya, aki mellesleg aranyos csak kicsit visszahúzódó.
Általában nagy szokott lenni a nyüzsi ilyenkor, ezért is csodálkoztam rá, hogy maa nem üvöltözik senki. Erre felfigyeltem és megkérdeztem Elle-t, hogy ő tud-e valamit arról, hogy most éppen csendkirályt játszunk.
A következő pillanatban kicsapódott az étkező ajtaja és egy barna hajú, nagyon helyes és izmos fiú lépett be rajta. Mindenki csak őt figyelte. Ez megmagyarázta a nagy csendet, mert mindenki őt várta. Valószínűleg azért nem tudtunk róla, hogy jön, mert tegnap lekésünk a vacsoráról. De ki ő?
Mire ezt kigondoltam, az igazgatónő megválaszolta a kérdésemet, mert felhívta maga mellé az emelvényre.
-Ő Charles Matthew, intézményünk új tanulója. A végzős osztályban kezdi meg szeptembertől a tanévet.
Az az én osztályom.
Még mondott valamit Charles-nak, amit már nem hallottunk, mert visszatért a megszokott hangzavar.
Aztán a fiú gyorsan kisietett a teremből, remélem nem azért mert megijedt tőlünk hanem mert ki kell még pakolnia.
Reggeli után Elle-lel felsiettünk a szobánkba, hogy kitárgyaljuk az új osztálytársunkat.
-Fuuuu, mi a véleményed róla?-csapott bele a kérdésözönbe, amint hallótávolságon kívül értünk,
-Szerintem helyes és szép a szeme.-válaszoltam
-Jó igen. de még mit gondolsz róla?
-Ennyit. Még nem ismerem, ezt ne felejtsd el! De az biztos, hogy már az összes lány csorgatja utána a nyálát.
-Lemegyünk sétálni?
-Persze, menj csak előre mindjárt jövök, csak leettem magam a reggelivel, ezért átöltözöm.
-Oxy, lenn találkozunk a szokott helyen.
Ez azt jelenti, hogy a pavilonban. Az a telek legmagasabb csúcsa. Onnan mindent be lehet látni.
Londonban nagyon esős az időjárás, ezért hosszú farmer és egy rövid ujjú pólót vettem fel és persze a kedvenc magasszárú Converse-emet.
Siettem lefele a lépcsőn, ezért nem láttam, hogy nyílik az udvarra vezető ajtó, amin egy fekete esőkabátos ember lépett be. Ebből nem tudtam megállapítani, hogy ki lehet az.
-Bocsánat!-kértem elnézést az kabátos személytől.
Aztán a fejéhez kapott és lerántotta a fejéről a kapucnit. Így láttatni engedi a fejét.
Az új fiú volt az. Charles.
-Semmi baj, én se figyeltem.-mondta-Gondolom ott voltál a reggelinél, de azért bemutatkozom. Chuck.-mondta és nyújtotta a jobb kezét-És te ki vagy, szépséges királylány?.
-Jenny.-és beletettem a kezemet az övébe.
És közben éreztem, hogy elpirulok, mert nekem ilyeneket nem gyakran mondogattak. Ezekkel a jelzőkkel, főleg Elle-t illetik.
-Szép neved van.-fokozta még tovább a pirosságot az arcomon.
Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ezt esetleg direkt csinálja.
-Köszönöm.-aztán végül sikerült ezt az egy szót kinyögnöm.-Bocsi, de mennem kell mert találkozom Elle-lel, a legjobb barátnőmmel és már így is késésben vagyok.
-Oké siess, mert holnap tartanak nekem egy bulit. Amolyan "Üdv nálunk" fajta. Ha van kedvetek nézzetek be. 117-es szoba.
-Köszi, mindenképp.
Amikor elfordultam tőle, éreztem még a melegséget a hátamban ahogy a tekintetével égeti azt.
Amikor megérkeztem Elle-hez rögtön rámförmedt:
-Már egy órája várok, mi tartott ennyi ideig?
-Azért egy órája még nem...és van mentségem.
-Na mégis mi?
-Belebotlottam Charles-ba, akarom mondani Chuck-ba az ajtóban és meghívott a holnapi bulijára.
-Szuppi, akkor meg van a holnap esti programunk.-vigyorgott rám.
A nap további részében nem történt semmi említésre méltó. Chuck a többi focistával lógott, mert azthiszem már ő is közéjük  tartozik. Meghívta Nate-et és Valentine-t a partyra, amit utólag kiderült, Chuck lakótársa, Adam rendez neki.
Ma hamar elmentem aludni, mert holnap nagy nap várt ránk és nagy felismerések kerültek a középpontba,de ezt még akkor nem tudtam...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése