Reggel arra ébredtem sírva, hogy hangosan cseng a mobilom, így jelezve a megadott időpontot, amikor fel kell kelnem. Szokás szerint odamentem Elle ágyához, hogy őt is kirángassam az ágyából, de azt látom, hogy nincs ott.
Éppen azon tűnődöm, hogy hol lehet, ha nem a takaró alatt, amikor meglátom a levelét az asztalon. Ez állt benne:
Kedves Jenny!
Lementem a konyhára megcsinálni neked egy álomreggelit, mert megérdemled. Maradj a szobában addig, amíg vissza nem érek.
Sietek :
E.
Hát nem nekem van a legaranyosabb legjobb barátnőm a világon? Dehogyisnem.
Felöltöztem és vártam Elle-t. Még készülődtem, amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Elle-t láttam, ahogy két teli tálcában egyensúlyoz befele az ajtón.
A két tálca meg volt rakodva mindenféle jóval, ami szem-szájnak ingere. Az elsőn mindenféle köret volt sonkától elkezdve a zöldségekig, mert Elle vegetáriánus, vagyis emberi ételekből nem eszik húst, mint a normális vega, de vámpírnak való eledelt szívesen fogyaszt. A másikon kenyér, tejbepapi és egy-egy gőzölgő pohár ha jól sejtem vér, ha a szaglásom nem csal mezeinyúl vére.
Elle szeret vadászni, mert annyira nem szereti azokat az ételeket, amiket az emberek fogyasztanak. (Nekem kimondottan ízlenek.) Ezért szokott néha kisurranni vadászni egyet. És úgy látszik ma is ezt tette. Kilopózott a szomszéd erdőbe, aminek a közepén egy rét van. Gondolom ott foghatta el szegény jószágot.
-Köszönöm, igazán nem kellett volna ezt csinálnod.-köszöntem meg neki ezt a sok fáradságot amit azért tett, mert szomorúnak látott.- Már jobban vagyok.-hazudtam.-majd meglátja, hogy milyen Diana, az már nem lesz az én bajom...
De sajnos az én bajom is lesz, mert nem akarom szenvedni látni, hiszen a szerelem nem múlik el ilyen gyorsan.
Lélekben felkészültem a mai napomra:
1. Föci
2. Biosz
3. Spanyol
4. Spanyol
5. Matek
6. Angol
7. Fizika
Aztán eszembe jutott, hogy hétfőn lesz az első táncóránk és engem még nem kért fel senki. Itt elszomorodtam.
Szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre Federico sietett oda hozzám.
-Már az iskola másik felében is lehet látni, hogy szomorú vagy. Ha bánt valami, tudod, hogy nekem kiöntheted a lelked. Vagy akár sírhatsz a vállamon.-próbált felvidítani.
-Annyi, hogy jövő héten lesz az első tánc óra és engem még nem kért fel senki.-meséltem el neki nagy szívfájdalmamat. Na jó, ez a kettő közül a kisebbik, de a nagyobbra nem hiszem, hogy tudna érte tenni valamit úgy mint egy legjobb barátnő ebben a helyzetben. Maximum laposra veri Chuck-ot, amit nem szeretnék. Még szeretnék járni is vele.
Huh ezt jól beismertem...
-Ez mosta le az arcodról a mosolyt? Nem kell aggódnod efelől. Ha szeretnéd én szívesen felkérlek.
Erre letérdelt és folytatta :
-Jennifer Gray! Lennél a táncpartnerem a hétfői táncórák alkalmával?-kérdezte úgy, hogy azt nem lehetett nevetés nélkül megállni.
-Köszönöm a felkérést uram. Nekem lenne megtiszteltetés önnel táncolni.-mondtam olyan stílusban ahogy ő is.
Erre rám mosolygott.
-Akkor ezt megbeszéltük. Mondtam, hogy emiatt ne legyél szomorú.-és adott egy puszit a fejem búbjára, majd leült elém.
Az volt a baj ahogy az ajtó felé pillantottam, megláttam azt a fekete hajkoronát és a hozzá társuló arcot, akit igazából szerettem volna, de majd belesajdult a szívem, ahogy visszaemlékeztem a tegnapi beszélgetésünkre.
Észrevette, hogy megláttam és intett egy olyan köszönés féleséget. Én ugyanígy tettem vele.
Abban a pillanatban becsapódott az ajtó és megjelent az úrnő és a két pincsikutyája. Megfigyeltem Chuck pillantását. Tényleg szerelmes volt belé ezt még a vak is láthatja. Nem hittem volna, hogy egyszer féltékeny leszek Diana Blake-re.
Órák után láttam, hogy Chuck siet felém, ezért bevártam.
-Milyen volt tegnap a könyvtár?-érdeklődött udvariasan felőlem, de gondolom nem érdekli csak annak akart tűnni.
-Megvoltunk. Sokat nevettünk, de nem volt nagy dolog.
-Csak arról szeretnélek kérdezni, hogy akkor tudsz-e nekem segíteni?
-Szerintem Dianáról rossz embertől kérsz tanácsot...
-Tudom, de nincs más akiben bíznék.-esedezett. Minden lánynál így akar bevágódni?
-Megpróbálok,de nem ígérek semmit.-egyeztem bele végül.
-Köszi.-mondta és nyomott egy puszit a jobb arcomra.
Aztán elsiettem, mert nem esett éppen jól Chuck-kal, a fiúba, akibe szerelmes vagyok, arról beszélni, hogy miképpen vegye le a lábáról az iskola nagy ribancát.
Fent a szobámban Elle várt rám és nem akapellázott, belecsapott a kérdésözönbe.
-Milyen volt újra látni ŐT tegnap óta?
-Tragédia. Megkért, hogy segítsek neki összejönni Dianával. Najó nem egészen így fogalmazott, de ez volt a lényege...
-De ugye nem mondtad, hogy segítesz?
-Azt mondtam, hogy megpróbálok. Nem akartam rossz barátnak tűnni...
-Jó, így megértem.-ölelt magához.
A nap további részét az ágyamban egy jó nagy adag popcornnal és a laptoppal töltöttük, mert Elle kijelentette, hogy ma ha törik, ha szakad, mi csajos bulit csapunk ketten.
Filmeket néztünk és szerelemteszteket töltöttünk ki, mint a tinik. Mondjuk valamilyen formában mi is azok vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése