Szeptember.8.-Hétfő reggel

A hétvége nagyon jól telt a lányokkal és a sok különböző színésszel. A baj csak az volt, hogy mára egy kicsit fáradtak lettünk...És a hangsúly a kicsin van, mert igazából, nemhogy nagyon fáradtak voltunk, hanem annak a százszorosa, ezerszerese. Annyira, hogy amikor Elle-re került a sor, hogy felkeltsem, konkrétan elkezdetett ütni a párnájával. Tényleg!
A többieket egy kicsit könnyebben lehetett rávenni, hogy kikeljenek az ágyból. Természetesen ma is egymásnál aludtunk és igaz, hogy Alice-ék szobájában voltunk, én akkor is magammal hoztam a kis vekkerem a reggeli korán kelés miatt, ezért enyém volt a nagy harci feladat, hogy felkeltsem a többieket is.
Mire kiértem a zuhanyzó alól, már ment a pletykálás, hogy ki kivel fog 7. órában táncolni. Úgy hallottam, hogy csak nekünk Heather-rel nincs párunk...Majd csak beosztanak valaki mellé.
Na akkor összeszedem, hogy ki kivel :
Először is természetesen legjobb barátnőm Elle és a pasija Nate.
Sophie és Federico.
Alice és Adam, mint hallottam a lánytól, hogy felkérte a barátja.
Alex és Denise, ezt is a tőle tudom.
Aminek kevésbé örültem Diana és Chuck.
Na igen...Ez az a páros amitől kiráz a hideg. Blah.
És az osztályból kell választani, ez esik a nehezemre.
Chris-sel nem igazán akarok táncolni, mondjuk ha őt kapom, abba se halok bele...Mivel most olyan a kapcsolatunk, mint járás előtt volt, ami elég ritka szokott lenni.
De ahogy most számolom páratlan az osztály létszám...Valamelyik lánynak nem lesz párja, ami nagy baj rám nézve.
Ebben a pillanatban szólalt meg Heather, aki ezen a hétvégén teljesen feloldódott, amit még nem láttam tőle.
-Én nem fogok táncra járni.
-Hogyhogy?-vontuk kérdőre mindannyian.
-Nem lenne elég pár, és ezt megmondtam anyának.-mondtam már hogy ő az iskola igazgatója?.
-De ez nem jelenti azt, hogy akkor ki kell állnod!-mondtam neki.
-De. Úgy se táncolna velem senki.-szomorodott el.
-Biztos van aki szívesen táncolna veled.-kezdtük nyugtatni mindannyian.
-Nem nagyon hiszem...
Az igaz, hogy nem igazán bomlanak érte úgy a fiúk, mint mondjuk Dianáért, de ő egy ribanc. Nem kell mindenkinek olyannak lennie. Az csak baj lenne. Nagy baj.
És lehet, hogy azért nem mert ennyire visszazárkózott? Valószínűleg. De nem akarom ezt az orrára kötni.
-Tetszik neked valaki, akivel szívesen táncolnál?-jöttem rá a válaszra, ami lehet, hogy az oka a szomorúságának.
-Ezt még nem mondtam el senkinek, de az az igazság, hogy egyre jobban érzem ezt az érzést, amióta idén megláttam...
Lehet, hogy ő is szerelmes Chuck-ba? Hiszen ő idén jött...Akár ez a szerelem első látásra típus? Nanemár. Nem mondhatja komolyan, hogy szerelmes Chuck-ba. Ő az enyém.
Na jó...ez a kijelentés még korai, de én így fogom fel.
-Nekünk elmondhatod.-mondtam neki, mert már izgatott, hogy tényleg beleesett-e Chuck-ba.
-Köszi.-mosolyodott el.- Na oké, most már tényleg kimondom. Szerelmes vagyok...
És itt jött az a filmbe illő csönd egy név kimondása előtt...De utálom azokat a részeket.
...Valentine-ba.-fejezte be végül a mondatát.
-Valentine-ba?!-képedtünk el mindannyian.
-I-i-igen...-mondta egy kissé dadogva.
-De ő nem is idén jött.-jelentettem ki.
-Úgy értettem, hogy idén, amikor visszajöttem az utazásból és megláttam.-pirosodott el.
-Az egy dolog, hogy helyes, de legyünk őszinték. Elég paraszt szokott lenni sokszor.-mondta Elle.
-Igen..., de nem tudom, hogy miért, de megtörtént. Szerelmes vagyok.-ahogy ezt kimondta, rögtön vörös lett, mint egy paradicsom.- De ne mondjátok ezt el senkinek, kérlek.-esedezett.
-Természetes, hogy köztünk marad.-mondta gyorsan Alice.
-Igen.-egyeztünk bele aztán mindannyian.
-Köszi.-mondta hálásan.
Aztán együtt elmentünk át a koleszból a iskola épületébe.
A rendes órarend szerint haladva voltak az órák, azokban a termekben, ahol már megszokhattuk.
Hatodik óra után azon izgulva mentünk át a nagy táncterembe, hogy milyen lesz az első táncóra...