2014. augusztus 5., kedd

Szeptember.9.- Kedd reggel

Reggel annyira bezsongva ébredtem, mint még eddig soha. És azt hiszem, ez annak köszönhető, hogy új fiú jön az osztályba. Még egy.
Valami megmagyarázhatatlan megfogott benne. Helyes. Nagyon helyes. Eszméletlenül, fenomenálisan helyes. És még lehetne ragozni.
De szőke. Nem értem. Nekem nem az ideáljaim a szőke fiúk. Igazából nem szőke. Búzaszínű a haja. Az nem szőke.-szórakoztam el a gondolattal, abban a pillanatban, amint kipattantam az ágyból.
Odasétáltam Elle-hez, mert napi rutinom őt is felkelteni, mivel ő nem az a típus aki magától felkelne, szerinte hajnalok hajnalán. Hát ez a hajnalok hajnalán fél kilenckor van. Jó, igaz ha nem kelteném fel, átaludná akár az egész napot is.
Ahogy meglátta az arcom ezt közölte:
-Jajj de vidám itt valaki! Csak nem a sulinak örülsz ennyire?-kérdezte szarkazmussal a hangjában.
-Ennyire látszik?-kértem ki a véleményét.
-Hogy fülig belezúgtál a ribi tánctanárnő fiába? Ja, eléggé.-hangjában hallatszott a fáradság-de csak annak aki ismer-fejezte be a mondatot pár másodperccel később megnyugvásképp. -De kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Ha most ennyire be vagy indulva Jace-ért akkor mi van a nagy szerelmeddel Chuck iránt?
-Nemtom...-vallottam be, nem igazán neki, inkább magamnak. - Ő foglalt. És nem szeret. Csak mint barátot. Az nekem nem elég. Én szeretem őt, de ha ő nem...ez a hajó számára elúszott, sajnálom. Jace meg itt van. És szingli ráadásul. Meg aztán jól ki is jövünk. Lehet két embert is szeretni egyszerre?
-Értem...Lehet, persze. És akkor a barátságod Chuck-kal? Annak vége ezennel?
-Nem, semmiképp nem akarom elveszíteni őt. Szeretem. És ő is szeret. Csak másképp, mint én őt. Köztünk nem lehet több, mint barát érted? Ebbe a gondolatba bele tudok őrülni! - ebben a pillanatban sírtam el magamat. Nem bírtam tovább megállni. Jött a megállíthatatlan könnytenger.
-Jajj, gyere ide!-vont magához legjobb barátnőm. - Ne sírj, jó? Emlékszel, hogy te mit szoktál erre mondani?
- Hogy fiúk miatt nem éri meg sírni. - hüppögtem el neki a fogadalmat, amit még ősrégen tettem magamnak. Igaz, hogy azóta ezerszer megszegtem.
-Látod. - bíztatott. - És igazad van benne.
-Igen. - mondtam, és ebből a mondatból erőt merítve, elapasztottam az óriási tengert.
-Tudom, hogy ez rosszkor jön, de el kellene kezdeni készülődni, mert el fogunk késni.
-Tényleg, na siessünk. - értettem vele egyet.
Reggelinél Elle csinált magának is meg nekem is egy-egy zsömlét. Azzal a különbséggel, hogy ő vegetáriánus, szóval a sajátjába nem tett sonkát, csak paprikát és salátát. Nem bírom elhinni, hogy miképpen tudja megállni, hogy ne egyen húst. Ém imádom a sonkát és a szalámit. Meg akkor a sülthúsról ne is beszéljünk. Nyamm.
Egyszer csak Jace terem mellettünk, mert persze mi Nate-tel, Valentine-nal és most már Chuck-kal szoktunk reggelizni.
-Leülhetek ide? - kérdezte mindannyiunktól és megvillogtatta azt az ellenállhatatlan mosolyát. Na jó...Lehet, hogy csak nekem ellenállhatatlan.
-Persze. - mondtam hamar, talán még túl sietve is. Most nyomulósnak látszódhattam?
-Köszi.
Beült velem szembe Chuck és Valentine közé. A tálcáján két szelet pirítós volt és mellette egy fokhagyma.
Na igen...Ez is egy rossz vámpírhiedelem, hogy nekünk árt a fokhagyma. Hát ki kell ábrándítsalak, mert nem. Ami árt az a ... Nem mondom el, mert ha valaki megtalálja ezt a naplót még felhasználhatja ellenem. Jó mondjuk ki nézné meg aki nem tudja az igazságot...Mindegy jobb félni mint megijedni.
Visszatérve a fokhagymához, van aki szereti és ilyenkor is meri enni, mert a vámpíroknál nincs szájszag. Semmilyen. Mondjuk ha lenne, én még jobban megutálnám azt a fűszert. Egyszerűen nem szeretem.
És ezen csak most gondolkodom el, ahogy stírölöm a fiút. Az orrpiercing nem akadályoz az orrfújásban? Elég hülye kérdés, de nem tudom rá a választ. Meg kéne tőle kérdezni, mondjuk nagy a valószínűsége, hogy hülyén adná ki magát...
Nem egészen csendben fogyasztjuk el a reggelinket...Igaz, ami igaz. Jó hangos csapat vagyunk.
Hmm...Már egy csapattá kovácsolódtunk.
Nate, Elle, Valentine, Chuck és én. És lehet, hogy most ehhez hozzájön Jace.
A srácok megkedvelték. Nagyon humoros és vicces.
Tényleg. Chuck mostanában nincs Dianával... Vagy ez azért van, mert Diana ribikirálynő nem alacsonyodik le hozzánk? *cinizmussal vegyítve*
Meglehet. Szerintem csak bókol neki a fiú szerelme és azért hajlandó vele beszélni meg táncolni, de ha meglátja, hogy velünk lóg...Abbamarad a kapcsolatuk.
És ennek én örülök. De egy szemét vagyok...Ezt is jól bevallottam magamról...
Ha Chuck szerelmes lesz belém? Inkább ne legyen ha. Abbahagyom ezt a gondolatmenetet. Nem vagyok ilyen önző.
Miután végeztünk a reggelivel Nate felhívta Elle-t a pavilonba. Gondolom egy kicsit romantikáznak. Ennyi nekik is kijár.
Elle mondta, hogy mostanában kevésszer vannak együtt. Igaz, hogy sokat nem mesél erről...És ez is visszanyúl az önzőségemhez. Azért nem beszélgettünk erről, mert el voltam foglalva a saját problémáimmal. Ami lepkefingnyi ahhoz képest, hogy ők a jelenben járnak és a jelenlegi kapcsolatukat kell rendbe hozni, míg az enyém egy jövőbeli álom. Nem valóság. És nem igazán hiszek benne, hogy valaha is az lesz.

1 megjegyzés:

  1. szia, csak itt tudlak elérni, kész a kritikád: http://lovelyblogdesign.blogspot.hu/2014/08/kritika-children-of-darkness.html

    VálaszTörlés